Maxi-figyelő (Tóth Csaba rovata)

Maxi-figyelõ (Tóth Csaba rovata) 1995
MAXI-figyelõ

Tóth Csaba rovata

1995. Február

Sok jó zenét reméltem az elõzõ számban erre a hónapra - az eredmény felemás. Hogy jó-e, azt mindenki döntse el maga, de hogy soknak nem sok, az biztos. Egyre nagyobb méreteket ölt ugyanis kicsiny hazánkban (is) a rave-õrület, és ez bizony maga után vonja a szinte teljesen ismeretlen, és meghatározhatatlan felállású bandák és elõadók lemezeinek szaporodását. Ezeket többnyire arról ismerhetjük fel, hogy szép színes a borítójuk, de az elõadón és a dal címén kívül többet nem tudhatunk meg róla - tehát nekem sincs mit írnom ezekrõl a lemezekrõl. Pusztán egy kis áttekintés a legjobbakból: Mark 'Oh, Marusha, Ultra Sonic, Raver's Nature, DJ Hooligan, na és persze a nagy ász, a Scooter. Én azonban - engedelmetekkel - e rovaton belül megmaradnék a "hagyományos" zenéknél - feltéve, ha nem halnak ki teljesen.
Hagyományosnak tekinthetõ mára az az eljárás, ahogy a hazai lemezlovasok a svájci kolléga, DJ Bobo lemezeit vásárolják: szükségtelen belehallgatni, úgyis tuti siker. Ezt a tendenciát erõsíti az új maxi is: Love Is All Around (körülvesz a szerelem). Csak a cím egyezik az egykori Wet Wet Wet nótával, a zene ettõl teljesen független, hagyományosan "Bobós" slágerzene. Az A/1 Extended Mix és az A/2 Radio Version egyformán jól használható, a mûsorvezetõ a hangulat függvényében választhatja ki, hogy indítja el. A B oldalon egy másik dal, a Bring The Beat Back (Hozd vissza a ritmust) hallható - gondolom, pusztán helykitöltési céllal. A Bobo-jelenséggel csak egy a probléma: nagyon lassan jönnek a maxik a második albumról. Pedig elõreláthatólag sok lesz belõlük.
Hasonlóan jól sikerült albummal büszkélkedhet az M People is, és ezúttal szintén a második maxit másolták ki róla Open Your Heart (Tárd ki a szíved) címmel. A Sight For Sore Eyes sikere után szinte teljesen ugyanaban a hangszerelésben és hangulatban született az A/1 M People Master Mix is, - ez egyrészt garancia az újabb sikerre, másrészt viszont csalódást is jelent azoknak, akik a Movin' On Up-féle keményebb hangzásra vágynak - ez már egy új stílus.
Új stílus helyett új elõadóval szolgál a következõ lemez - na meg egy kis átveréssel is. Afrika Bambaataa olvasható nagy betûkkel a borítón, és ez már éppen elég arra, hogy felkeltse az ember érdeklõdését. A zene is jól sikerült, kelllemes raggás beütésû tánczene, így hát mindenki elégedett, a felületes szemlélõ pedig még észre sem veszi, hogy bepalizták. A borítón ugyanis a nagybetûs Afrika Bambaataa feliratot egy sokkal kisebb követi: presents Khayan. Õ tehát a mi emberünk, Khayan, aki állítólag már sok olasz produkcióban mûködött közre, míg végre eljutott oda, hogy saját néven szerepeljen. Feel The Vibe (kb: Érezd a ritmust) a dal címe, amely mindjárt 5 változatban is hallható - az én ízlésemhez a B/3 Radio Vibe Mix áll legközelebb. A felvételek egyébként Udinében készültek.
Maradjunk továbbra is az olaszoknál, a jelszó ezúttal DWA . (a gyengébbek kedvéért : Dance World Attack - ez egy lemezkiadó). A cég legnagyobb sztárja vitathatatlanul Ice MC , így ennek megfelelõen már a sokadik bõrt is sikerrel húzza le róla Robyx mester. Az "új" siker (nem tévedés!) a Take Away The Colour - igaz, teljesen modernizált változatban, '95 Reconstruction fedõnévvel.
És hogy milyennek kell lenni egy lefutott nóta modernesített változatának? A megoldás egyszerû: 160 BPM !!! Mindezek ellenére (vagy talán éppen ezért?) a remix teljesen jól sikerült, problémát talán csak a stílus meghatározása jelenthet, leginkább rave-ragga-trance lenne a találó elnevezés.
A lemez A-oldala tehát jó vétel, most pedig nézzük a másikat. Megamix - hirdeti a felirat és ennek minden DJ örül, hiszen az legalább 8 percet jelent, amíg nem kell dolgoznia, a közönség mégis jól szórakozik. Ez a mix ezúttal azonban felemásra sikeredett: az ötlet jeles, a kivitelezés viszont egy nagy nulla. Hiba ugyan nincs benne - de csak azért, mert nem is volt mit elrontani. Ennél bármelyik magyar gyakorló DJ színvonalasabbat hozna össze két lemezjátszóval. A maxit azonban így is megvettük, sõt le is játsszuk - legfeljebb csak szomorkodhatunk, hogy hiába van itt az ötlet, ha magvalósítani csak ott lehet. Persze, hogy milyen színvonalon, az már az elõadók tehetségétõl függ. Szintén csizmaország szülöttei Marco Fratty, Corrado Presti és Roberto Intrallazzi, vagyis az FPI Project. Yes, we could (Igen, mi tudnánk) a dal címe, mégis helyesebb lenne úgy fordítani, hogy "igen, mi tudjuk." Valóban ráéreztek a siker receptjére hiszen a dalban mintha együtt szólna a Tinman és a Doobie Brothers - a lényeg a gitár. Húzós, kemény house zene, kellemes dallammal - igazán slágergyanús a dolog. A felvételeket egyébként Bergamóban végezték, a vokálban Barry Stewart és Sonia Davis, gitáron pedig Marco Esposito segítette a csapatmunkát. A tagok foglalkozásáról nincsenek információim de tanulságos az általuk írt köszönetlista, hiszen az ismerõsök és barátok elõtt említik: thanks to Stanton and Gemini - szóval kollégák.
Szóval, kollégák, jövõ hónapra talán valamivel tisztábban látunk rave-ügyben is, addig pedig legyünk nyitva minden újra. MININFO