Miután a hagyományos CD-üzletág lassan, de biztosan elindult lefelé a lejtőn, a zeneiparnak kis hazánkban is lépnie kellett. Az irány nyilvánvaló volt: a digitális zeneterjesztés felé kellett fodulnia a hazai kiadóknak és előadóknak. Megtörténtek hát az első lépések. 2004-ben kezdte meg működését az első hazai digitális zenebolt, az E-Music. Hónapokig nem hallottunk semmit a fogadtatásáról, majd 2005 decemberében a Napi Gazdaság című újság egyik cikkéből kiderült, hogy karácsony környékén a heti letöltési mennyiség 150 köröl alakult. Nos, ettől az adattól senki nem dobott hátast örömében, de az egyértelműnek tűnt,hogy a forgalom meg fog ugrani. Ez be is következett. 2006 júliusában a Figyelő című gazdasági magazin vonatkozó cikkéből megtudtuk, hogy a letöltések száma már meghaladta a 40 ezret. Aztán szépen szivárogni kezdett egyre több info és további részletek derültek ki. A Mahasz információi szerint 2005-ben a magyar fogyasztók mintegy 29 ezer zeneszámot vásároltak digitálisan a világhálón keresztül. Ugyanakkor még jobban alakultak a mobiltelefonos zeneletöltések: a valószenei csengőhangokból több mint 66 ezer példány kelt el. Időközben újabb digitális zeneboltok indultak el, vagyis nőtt a választék és icipicit a verseny is…Természetesen a hazai zeneipar képviselői továbbra is feltűnően siránkoztak és jósolták a zeneipar halálát…Aminek volt ugyan némi alapja, de csak a hagyományos zeneforgalmazás terén és ott sem volt akkora zuhanás, mint amennyire látványos a zokogás. 2006-ban folytatódott a digitális eladások látványos felfutása: a netes zeneletöltések száma már majd nem 60 ezerre nőtt, míg a master csengőhangok értékesítései 267 ezret tettek ki – azaz itt többszörösére nőtt a forgalom egyetlen év leforgása alatt! Közben a hivatalos zeneipar tovább jósolta a zeneüzlet halálát…2007-ben már 129 ezer netes zeneszám-eladást regisztráltak, miközben a mobiltelefonos értékesítések száma 560 ezer körül alakult. A növekedés ismét többszörös volt… Természetesen a 2008-as adatokat még nem tudjuk, de aligha lesz visszaesés…
Végezetül néhány megjegyzés:
Senki nem állítja azt, hogy a magyar zeneipar jó helyzetben van. De a tények azt sem támasztják alá, hogy itt a világ vége. Egyszerűen az játszódik le nálunk is, mint máshol a világon: a CD-piac bedől (amit hosszú távon senki nem fog bánni), míg a fizetett letöltések mennyisége rohamtempóban növekszik. Az igaz, hogy a digitális piac még csak kis részét teszi ki a teljes forgalomnak, de a részesedése a „tortából” látványosan növekszik. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a digitális tartalmak kínálata sokszorosan meghaladja a hagyományos lemezboltok kínálatát. És ami legalább ennyire fontos: nem a megmondóemberek döntik el, ki ad el több zenét, hanem a fogyasztók akarata érvényesül.
Végre valahára.
Horizont
