2008. január 25., péntek

Diszkó-és dance előadók




AMBER

Vannak olyan dance előadók, akik ugyan sikeresek néhány európai országban és Amerikában, Magyarországon mégis szinte ismeretlenek. Ezek közé sorolható Amber is. Az eredetileg Marie-Claire Cremers nevű előadó Hollandiában született (1969. május 9.), de Németországban nevelkedett. Nemcsak előadóként tartják számon, hanem dalszerzőként, kiadótulajdonosként és executive producerként is. A hölgyemény zenei stílusát hol eurodance, hol Hi-NRG, vagy éppen house címkével illetik, bár alighanem a dance-pop kifejezés írja le a legpontosabban. Amerikában elsősorban az ún. rhythmic (különösen a disco, Hi-NRG, house, dance-pop vagy urban contemporary zenékre szakosodott ún. Rhythmic AC) kategóriába tartozó rádióállomások játsszák felvételeit. A dalaiból készített club mixek stílusa pedig széles skálán mozog a house és a vokális trance között. Amber debütáló albuma 1996-ban került piacra "This Is Your Night" címmel a címadó dal hatalmas sikerét követve. Alighanem a "This Is Your Night" kislemez kirobbanó sikere (a 24. helyig kapaszkodott a Billboard Hot 100 listán!) eredményezte azt, hogy ő lett az első Euro-NRG előadó, aki közvetlenül önálló előadóként szerződött le egy kiadóhoz. A főleg tánczenéket tartalmazó "This Is Your Night" album szép sikert ért el Európában, ám lényegesen gyengébben teljesített Amerikában. 1997-ben érkezett a "Colour Of Love" c. kislemez, amely az amerikai poplistán kénytelen volt beérni a nem túl előkelő 74. hellyel, pedig komoly amerikai klubsláger és európai popsiker volt. Ugyancsak ebben az évben került a Billboard 100-as listájára az említett albumon még popballadaként szereplő "One More Night" Hani által diszkósított változata. Bizony meg sem állt az 58. helyig! 1998-ban Jocelyn Enriquez és Ultra Nate társaságában adta elő Gordon Lightfoot slágerét, az "If You Could Read My Mind"-ot. A Stars On 54 név alatt piacra dobott felvétel (mellesleg az "54" című film betétdala) hatalmas klubsiker lett még az adott év nyarán, de tény, hogy több magyar kereskedelmi rádió ma is műsorán tartja. Amber második albuma 1999-ben jelent meg. Az egyszerűen "Amber" címet viselő LP anyagát olyan szerzőkkel/producerekkel készítette, mint Rick Nowels és Billy Steinberg. Az eredmények ezúttal sem maradtak el: a kislemezre kimásolt "Sexual (Li Da Di) a Billboard Hot 100 lista 42. helyét tudta megkaparintani, de az amerikai diszkólistán meg egyenesen csúcspozícióba került. Az album maga is kereskedelmi siker lett 181.000 eladott példánnyal. Még Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is sikerlistás lett. A Love One Another és Above The Clouds című felvételek szintén taroltak a klubokban és a tánczenékre szakosodott rádióállomások játszási listáin. 2000-ben jött a korábbi slágerek remixeit tartalmazó Remixed című LP. Az ezt követő 2002-es Naked albumon már egy visszafogottabb hangzás dominál, de ez aligha véletlen: az LP anyagának nagy részét már nem a Berman Brothers jegyzi szerzőként. Egyébként is: Amber soha nem a dance zenét tartotta legnagyobb kedvencének, bár ez tette őt ismertté. A musicalt is kedvelő énekesnő ezen az albumon szándékosan kezdett eltávolodni az eurodance hangzástól - talán a beskatulyázást elkerülendő. Ettől függetlenül az LP-ről kimásolt Yes! című dal újabb diszkósiker lett Amerikában, ahol ezzel a felvételével lett hatodszorra is diszkólista-éllovas! A The Need To Be Naked és az Anyway (Men Are From Mars) című felvételek a klubsikerek sorát gyarapították, de alig játszották őket a fősodratú (mainstream) poprádiók. Amber saját kiadójánál, a JMCA Enterprises névre keresztelt labelnél dobta piacra 2004-es albumát, a My Kind of World-ot. Bár ez már nem dance album, több dalt is kimásoltak róla dance remixeket tartalmazó CD-kislemezekre, Az ügyes marketingfogás nem maradt hatástalan: a 2004 augusztusában a rádióállomásoknak és kluboknak elküldött "You Move Me" című single a Billboard diszkólistáján a 4. helyig kapaszkodott, de több rádióállomás játszási listáján is bekerült a Top 10-be. 2005-ben a maxi-single piacra szánt "Voodoo" jutott a Billboard diszkólistájának 13. helyéig. A dalt tartalmazó CD-kislemez olyan kelendő lett, hogy megjelenését követően három alkalommal is elfogyott az Amazon.com weboldalon árusított készlet. A "My Kind of World" albumról legutolsóként kimásolt "Just Like That" diszkó-és rádiós siker, továbbá felkerült az amerikai kislemezeladási listára is. Még az a Jason Nevins is több mixet készített hozzá, aki jónéhány évvel ezelőtt a Run DMC "It's Like That" című hip-hop durranását keverte újra akkora sikerrel, hogy tarolt vele az európai és kanadai lemezpiacon. Amber 2007-ben a "Melt With The Sun" című felvétellel tért vissza, amely 2007 januárjában került fel az amerikai tánczenei adók játszási listáira. A single többek között Tracy Young és Hex Hector mixeit tartalmazza. Az énekesnő ötödik albuma, az "Undanced II." a digitális terjesztési lehetőségeknek köszönhetően letölthető weboldaláról, illetve hagyományos fizikai változatban is megvásárolható.





BARDEUX




Női dance-pop duó az Egyesült Államokból. A Los Angeles-i csapatot valójában Jon St. James zenész, producer "találta ki" 1987-ben. Az énekesi feladatokat Stacy Smith és Tairrie B. látta el. A Bardoux elsőként a "Three Time Lover" című Hi-NRG kislemezzel tört be az amerikai piacra és a diszkólemezek eladási listáján az előkelő 10. helyig jutott. Tairrie B. azonban kilépett a csapatból, helyére Jaz került. 1988-ban jelent meg a formáció első albuma, a "Bold As Love". Az LP-ről másolták ki a második kislemezt "Magic Carpet Ride" címmel. Ez a korong hozta meg a második sikert: a diszkólemez-eladási listán már az előkelő 5. helyet szerezte meg, de még a Billboard 100-as listáján is szerepelt - igaz, csak az alsóbb régiókban. A népszerű diszkódalt - amely Európába is eljutott - a lányok a CLUB MTV műsorán adták elő a táncos kedvű közönség számára. A harmadik kislemez minden várakozást felülmúlt népszerűség tekintetében: a "When We Kiss" ugyanis meg sem állt az amerikai lista 36. helyéig. A sikerekre való tekintettel jött a negyedik single, a "Bleeding Heart". Bár a nagy listára nem került fel, a diszkólemez-eladási összesítésen azért bejutott a Top 40-be. Az ötödik és egyben utolsó single a "Hold Me, Hold Me" címet viselte. Ám ez már egyetlen jelentős amerikai listára sem került fel. A soron következő albumon Jaz helyét Melanie Taylor soulénekesnő vette át. A csapat hangzása a house és a dance-pop felé tolódott el. A "Shangi La" a Bardoux második és egyben utolsó albuma lett. Viszont figyelemre méltó, hogy az LP címadó felvétele a Billboard-lista 68. helyéig jutott, míg a diszkólistán a 3., az R&B/Hip-Hop listán pedig a 32. lett. A második, "Thumbs Up" című single szintén felkerült az amerikai diszkólistára, illetve az R&B/Hip-Hop listára. Ezt követően mégegy számuk lett diszkósiker Amerikában, majd Jon St. James zenei vállalkozása beszüntette működését. Ugyanakkor Stacey Smith 1995-ben a Thumps Records égisze alatt tért vissza a "Be My Man" című felvétellel. Előadóként ezúttal a Bardoux featuring Acacia név szerepel, vagyis Stacey az Acacia művésznevet vette fel. A nóta mellesleg a "Thump Retro Disco" Volume 3" válogatáslemezen hallható. Tairrie B. karrierje is érdekesen alakult. 1990-ben a Comptown/MCA Records kiadásában jelent meg "The Power Of A Woman" című albuma, amely gangszta rap zenéket tartalmaz és a krikusok dícsérőleg írtak róla. Aztán az 1990-es években a Manhole nevű goth-metal rap banda vezető énekeseként tűnt fel, majd a 2000-es években már a My Ruin nevű bandában nyomult. Melanie Taylor 1993 és 2000 között háttérénekesnőként szerepelt Bette Midler színpadi show-jában (The Staggering Harlettes), illetve karácsonyi dalokat tartalmazó szólólemezt adott ki 2000-ben (This Christmas). Majd Barry Manilow show-jában szerepelt. És hogy mit csinált a Bardoux szellemi atyja, Jon St. James? Folytatta zeneszerzői munkásságát, olyan televíziós produkciók zenéjének megkomponálásával, mint például a nagy sikert aratott Dawson's Creek.










BARRY, CLAUDJA











Claudja Barry (sz. 1952) Jamaikában látta meg a napvilágot, a kanadai Torontóban nevelkedett, majd később Németországban élt. Pop, Hi-NRG és house stílusú dance számok énekeseként és például a Hair európai színpadi változatának szereplőjeként vált ismertté. Szólókarrierje előtt 1975-től 1976-ig volt tagja a Boney M-nek, amit azért hagyott ott, mert valódi éneklés helyett tátikáznia kellett. Kétszer került fel a Billboard 100-as listájára: először a "Dancin' Fever"-rel a 72. helyig jutott, majd a "Boogie Woogie Dancin' Shoes" című felvétellel sikerült 1979-ben az R&B lista 37. helyét, illetve a poplista 56. helyét megkaparintania. Ezutóbbi dala mellesleg milliós eladást is produkált. Mindkét dal hallható 1978-as "I Wanna Be Loved By You" LP-n. Mindkét említett felvétel hatalmas siker lett Kanadában és Európában. A szakírók szerint "Feel The Fire" című albuma volt az utolsó a 80-as években, amelyen még a hagyományos fúvós-vonós hangzás dominált, mert ezután egyértelműen az erősen szintetikus hangzások nyertek teret számaiban. Az 1981-es "Made In Hong Kong" LP dalai az újhullám és a Hi-NRG világába röpítik a hallgatót. Ezt tekintik legjobb albumának is. Az erről kimásolt "Radio Action" c. kislemez mérsékelt sikereket aratott és a diszkólista 57. helyéig kúszott. Claudja 1985-ben a "Rappin'" című mozifilmben is szerepet kapott. Ugyanebben az évben látott napvilágot szinti-pop hangzású kislemeze, a "Born To Love". Az "If I Do It To You" című albumról ízelítőként kimásolt felvétel producere a new yorki Bobby Orlando, így nem meglepő, hogy az aggresszív, szinkópás (ütemhangsúlyos) - szólógitárt is bevonó - szintetizátorhangzás biztosította az amerikai diszkólista-helyezést. Tény ugyanakkor, hogy Claudja kislemezei sohasem tudták komolyan bevenni az amerikai poplistákat. A "Down and Counting" hiába volt első is a dance listán, a Billboard Hot R&B/Hip-Hop Singles & Tracks összesítésén csak a nem túl előkelő 98. helyig tudott kapaszkodni. Középtempójú és balladisztikus hangvételű számai nem kerültek fel ezután sem az említett listára, de a diszkók közönsége továbbra sem fordult el tőle. Az Epic Records kiadásában megjelenő "I, Claudja" LP után azonban csendesebb időszak következett. Az énekesnő sokkal inkább kanadai és Amerikán kívüli rajongóira kívánt összpontosítani. A 90-es években sem hallgatott azért el: underground klubzenékhez adta többször is hangját. A "Love Is An Island" és a "Summer Of Love" című számok elismert dance zenék lettek - igaz, egy szűk közönség körében. 1995-ben Amerikában a Radikal Records gondozásában jelent meg a karácsonyi piacra szánt dance albuma "Disco'round The Christmas Tree" címmel, amelyet a nyújtott játékidejű mixeket tartalmazó "Disco Mixes" követett. Claudja Barry ezt követően újra háttérbe vonult, hogy családjára fordíthassa figyelmét. 1999-ben egészen meglepő módon került fel az amerikai poplistára. Az ekkor igen népszerű R&B sztár, Montell Jordan Claudja "Love For the Sake of Love" című felvételének ritmussávját használta fel saját, "Get It On Tonite" című dalához. Montell Jordan ezzel a felvétellel a Billboard Hot 100 lista 4. helyéig jutott. 2006 májusában már a Donna Jean Recordsnál kiadott "I Will Stand" c. felvétel került az amerikai diszkólista első tízes mezőnyébe. Az amerikai rádiók mérsékelten játszották Claudja dalát.




BONEY M.

A 70-es évek végének és a 80-as évek első felének egyik legismertebb és legsikeresebb diszkóformációja. Négy nyugat-indiai énekes és táncos alkotja, bár az igazi szellemi atyja Frank Farian német lemezproducer. Farian sikertelen német slágerénekes volt a 70-es évek elején, aki elégedetlen volt a számára lemezkiadója által felkínált dalokkal. Sokkal szívesebben énekelt volna színesbőrű énekeseknek szánt dalokat, ám ez "fehérsége" okán problematikusnak tűnt. 1974 decemberében stúdióba vonult és felvette a "Baby Do You Wanna Bump ?" című számot, amelyen a mély hangot stúdiótechnikával állította elő, a női vokált pedig saját falzettjével (falzett - magasan énekelt, ún. fejhang). A kislemez Boney M. név alatt jött ki a piacra, majd a kezdeti gyenge fogadtatás után szép lassan befutott Hollandiában és Belgiumban. Ekkor döntött úgy Farian, hogy a televíziós fellépésekhez egy valóságosan is látható csapatot hoz össze. Egy ügynökség segítségével talált rá a modellből lett énekesnőre, az eredetileg Montserratról származó Maizie Williamsre. Hozzá az első fellépéseken csatlakozott még a jamaikai Sheyla Bonnick, valamint egy Mike nevű táncos. 1975-ben egy Nathalie nevű leányzó is a Boney M. tagja lett, ám őt hamarosan Claudja Barry váltotta a poszton. Ezt követően Sheyla és Mike távozott, Maizie Williams pedig hozott magával egy Bobby Farrell nevű arubai táncost. Nem nagy örömmel, de a Boney M. tagja lett
a jamaikai Marcia Barrett énekesnő is. 1976 februárjában Claudja Barry - miután elege lett a nem igazán kihívásnak tekinthető tátikázásból - kilépett, hogy szólókarrierjét építhesse. A helyére a Les Humphreys Singers egykori tagja, az akkor éppen munkanélküli Liz Mitchell került. Ekkorra alakult ki a végső felállás: Maizie Williams (tánc, vokál), Marcia Barrett (ének, háttérvokál), Liz Mitchell (ének, háttérvokál), és Bobby Farrell (tánc, rap, vokál). Amikor Farian az első LP ("Take The Heat Off Me") felvételeihez hozzáfogott, kiderült, hogy Maizie Williams énekhangja nem alkalmas stúdiófelvételekhez, de Bobby Farrell sem tudta értékelhetően felénekelni a "No Woman No Cry"-t. Farian végül is úgy döntött, hogy csak Liz Mitchell és Marcia Barrett vokálját használja fel, hozzájuk adva saját "stúdiógyártotta" mély hangját és falzettját. Ezzel megszületett a tipikus Boney M. hangzás. Az 1976-os "Take The Heat Off Me" album piaci fogadtatása meglehetősen visszafogott volt. Ennek ellenére a csapat folyamatosan turnézott diszkókban, klubokban, hogy ismertségüket növeljék. Az igazi áttöréés akkor érkezett el, amikor a Radio Bremen producere, Michael Leckebusch felkérte őket a Musikladen nevű könnyűzenei showban való szereplésre. A Boney M. 1976. szeptember 18-án este 10 óra után lépett fel az élő showban. A következő hét végére a "Daddy Cool" a német kislemezlista első helyén kötött ki. Az album pedig csak fokozta a sikert. 1977-ben a Boney M. kihozta második nagylemezét "Love For Sale" címmel, amelyről a "Ma Baker" és a "Belfast" lettek sikerdalok. Az élő koncertjeiken pedig a The Black Beautiful Circle nevű zenekar kísérte őket (Maizie Williams első zenekara Black Beautiful People néven működött). Az Egyesült Királyság albumlistáján azonban sem az első, sem a második korong nem szerepelt valami fényesen. 1978-ban azonban elérkezett a csapat nagy pillanata: a "Rivers Of Babylon" című kislemez, amely a The Melodians 137. zsoltárt is felhasználó számának feldolgozása, az akkori idők második legnagyobb kislemez-eladási sikere lett az Egyesült Királyságban. Ráadásul amikor a lemez az eladási listáról kezdett lecsúszni, a B oldalon szereplő "Brown Girl In The Ring"-et kezdték játszani a szigetországi rádióállomások. Erre a kislemezt a vásárlók az eladási lista 2. helyére juttatták vissza. Végül is 500 híján kétmillió példányban kelt el. A "Rivers Of Babylon" Amerikában is komoly siker lett, hiszen a poplistán a 30.helyig jutott. Jött a legjoban fogyó "Nightflight To Venus" LP, amelyen a "Rasputin" című sláger szerepelt. 1978 karácsonyának brit listavezető felvétele lett a "Mary's Boy Child/Oh My Lord". A kislemezslágert korábban Harry Belafonte vitte sikerre, de a Boney M. számára milliós eladási sikert hozott. Ugyancsak 1978-ban történt, hogy a Boney M. nagy felhajtással járó promóciós fellépést vállalt az akkori Szovjetúnióban, ami a hidegháborús helyzet ismeretében komoly fegyverténynek számított. A volt keleti tömb országaiban több évtizedes népszerűséget ért el a formáció. Bár nyílt titok volt, hogy Bobby Farrell csak tátikázott Farian vokáljára, az is kiderült, hogy a stúdiófelvételeken Maizie Williams sem énekelt, mert a hangja nem volt megfelelő ehhez a fajta zenéhez. Persze ez nem sokakat zavart, hiszen a diszkóiparban a "más énekel és más látható" gyakorlata igencsak elterjedt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az élő fellépéseken a Boney M. tagjai valóban saját hangjukon szólaltak meg. Az már más kérdés, hogy Frank Farian a stúdiófelvételekből kihagyta őket. 1979-ben került piacra a negyedik, "Oceans Of Fantasy" című nagylemez. Erről az "El Lute/Gotta Go Home" és az "I'm Born Again/Bahama Mama" lettek kislemezslágerek. Még az album megjelenése előtt jött ki a "Hooray! Hooray! It's a Holi-Holiday" c. kislemez azzal az azonos című dallal, amely nem került fel az aktuális nagylemezre. Figyelemre méltó az is, hogy ezen az LP-n első alkalommal jelezték, ki énekel és vokálozik a felvételeken. 1980-ban jelent meg a "The Magic Of Boney M. - 20 Golden Hits" válogatáslemez, amely két új dalt tartalmazott ("My Friend Jack" és "I See A Boat On The River") és amely az Egyesült Királyság albumlistáján az első helyig kapaszkodott. Az 1992-es "Boney M. Megamix"-ig ez volt a csapat legjobban fogyó lemeze a szigetországban. Az ötödik LP megjelentetését 1980 novemberére tervezték, ám a stúdiófelvételek a következő évre is áthúzódtak. Amikor végre napvilágot látott a "Boonoonoonoos" című korong, Bobby Farrellt már kirúgták a csapatból megbízhatatlansága miatt. Bár a kontinensen szépen fogyott a nagylemez, az Egyesült Királyságban meglepő módon nem került fel a Top 75-be. Ráadásul Farrell sem volt a formációban, vagyis a korábbiakhoz hasonló módon nem lehetett reklámozni az anyagot. Ugyanakkor az év vége felé piacra dobott "Christmas Album" a karácsonyi piac egyik sikerlemeze lett. 1982-ben Reggie Tsiboe lett a Boney M. újabb férfitagja, ám a "The Carnival Is Over" és a "Jambo" című kislemezek fogadtatása igen harmatos volt, és a hetedik album ("Ten Thousand Lightyears") eladásai sem alakultak fényesen. Szerencsére a "Kalimba de Luna" és a "Happy Song" bejutottak a német Top 20-ba. Bár mindkét dal korábbi sikerszámok kopírozása volt - Tony Esposito és a Baby's Gang felvételeiből kölcsönöztek Farianék - , legalább ismét építhettek a visszavett Bobby Farrellre. Az 1985-ös év igen szerencsétlanül alakult, hiszen a csapat utolsó stúdióalbuma ("Eye Dance") rossz kritikákat kapott. Farian vélhetően beleunt a projektbe és aligha meglepő, hogy 1986 elején a Boney M. hivatalosan is feloszlott. Ám a diszkóbanda története ezzel nem ért véget: kabaréba illő folytatás következett. 1987 elején Bobby Farrell rávette Maizie Williamset és Liz Mitchellt, hogy induljanak el mégegy turnéra. Valamilyen okból kifolyólag ebben nem kapott szerepet Marcia Barrett. Ráadásul Farrell újabb Boney M. albumra szerződött Belgiumban - Frank Farian kihagyásával. Ám megbízhatatlansága ismét igazolódott: nem jelent meg egyetlen lemezfelvételen vagy turnén sem, így az anyag végül Liz Mitchell első szólóalbuma lett és "No One Will Force" címmel került boltokba. Liz Mitchell és Maizie Williams Celena Duncan énekesnővel és Curt Dee Daran táncossal turnéztak 1987-ben és 1988-ban. 1988-ban a "Greatest Hits Of All Times - Remix '88" album kapcsán újra összeállt a csapat, ám a tagok között ismét fellángoltak a viták, így Liz Mitchell 1989 tavaszán távozott, a helyére pedig Madeleine Davis került. Miközben Mitchell saját szólóalbumát promotálta, a csapat Frank Farian tudta és hozzájárulása nélkül elkészítette az "Everybody Wants To Dance Like Josephine Baker" című kislemezt. A jogi következményektől való félelem miatt a korongot végül visszavonták, Farian pedig Liz Mitchell, Reggie Tsiboe és két újabb tag (Sharon Stevens és Patty Onoyewenjo) bevonásával megjelentette a "Stories" című dalt. A közben kiadott második remixalbum ("Greatest Hits Of All Times - Remix '89 - Volume II.") hamarosan eltűnt a popipar süllyesztőjében. 1993-ban a Boney M. iránt ismét megnőtt az érdeklődés, hiszen a "Gold" című album remek eladásokat produkált. Marcia Barrett ebben az időben rákos betegségével küszködött, ám közben Liz Mitchell Carol Grey, Patricia Lorna Foster és az 1994-ben Tony Aschcrofttal lecserélt Curt Dee Daran társaságában turnézott világszerte. Maizie Williams is létrehozta a saját formációját Sheila Bonnick és két további személy bevonásával, miközben Bobby Farrell változó tagságú lánycsapattal lépett fel. Ez a furcssa helyzet a 2000-es években is fennmaradt, ugyanis az 1990-es bírósági döntés értelmében mind a négy tag jogosult Boney M. név alatt saját műsorral fellépni és szólólemezeket kiadni (ezt később többen is megtették). Bár az eredeti "szellemi atya", Frank Farian csak a Liz Mitchell-féle Boney M.-et fogadta el. 2006. októberében kezdték játszani Londonban a diszkóformáció dalaira épülő "Daddy Cool" című musicalt, ám a felemás fogadtatás és a gyenge jegyeladások miatt a darabot 2007. februárjában levették a műsorról. 2006. november 26-án jelentették meg az Egyesült Királyságban a "The Magic Of Boney M" válogatásalbumot, amelyen szerepel a "Sunny" Mousse T-féle remixe, illetve egy egy vadonatúj dal 2006-ból, a Liz Mitchellel rögzített "A Moment Of Love". Amerikában pedig a következő évben CD-változatban dobták piacra a csapat slágereit..

NAGYLEMEZEK/ALBUMOK

Take The Heat Off Me (1976)
Love For Sale (1977)
Nightflight To Venus (1978)
Oceans Of Fantasy (1979)
Boonoonoonoos (1981)
Christmas Album (1981)
10.000 Lightyears (1984)
Eye Dance (1985)
The Best Of 10 Years (1986)
Greatest Hits - Remix '88 / Reunion '88 (1988)
Greatest Hits Of All Times - Remix '89 Volume II. (1989)
Boney M. Gold - 20 Super Hits (1992)
20th Century Hits (a japán piacra) (1999)
The Magic Of Boney M (2006)







BOYTRONIC

Német formáció. Az eredetileg Kapitan Sehnsuct (Vágy kapitány) néven futó zenei vállalkozást Hamburgban hozta létre Holger Wobker és Peter Sawatzki azzal a céllal, hogy német nyelvû, melankolikus elektropop dalokat készítsenek. A formáció kezdetben szexmûsorok "hangaláfestõiként" szerzett némi ismertséget, pedig Holger ekkor még nem töltötte be a 18. életévét sem...Meglepõ módon mégis elkezdtek irántuk érdeklõdni. A német újhullám ekkor már túl volt a fénykorán, így a német nyelvû popdalok piaca is visszaesett. Ennek ellenére stúdióba vonultak és készítettek néhány felvételt Joachim Witt közremûködésével. Az eredmény azonban minden volt, csak nem biztató: a lemezcégek nem mutattak érdeklõdést az obszcénnek tartott felvételek iránt. Ám ugyancsak ebben az idõszakban próba szerencse alapon egy angol nyelvû számot is rögzítettek. Háromszor is felvették, mert nem igazán voltak vele megelégedve. Azért elküldték különbözõ lemezkiadóknak, ám csak a Mercury Records mutatott némi érdeklõdést iránta. A korong kezdetben nem keltett nagy visszhangot a piacon, hiszen csak néhány diszkóban játszották. Ám a szerencse ezúttal mégiscsak melléjük szegõdött: az ebben az idõszakban roppant népszerû énekesnõ, Kim Wilde valamiért lemondta fellépését a népszerû német könnyûzenei mûsorban, a Formula One Showban. A Boytronic pedig beugorhatott helyette. Az általuk elõvezetett 'You' címû elektropop szám a tévés fellépésnek köszönhetõen pillanatok alatt hatalmas siker lett. Németországban bekerült a Top 10-be, de több európai országban is tarolt. Miután a The Working Model címen kihozott album is szépen fogyott, a csapat végleg dobta a Kaptain Sehnsucht nevet és tovább vitte a Boytronicot. A csapat életében azonban komoly változások zajlottak le. Megromlott kapcsolatuk a lemezkiadóval és Peter a további nézeteltérések elkerülése érdekében kilépett a formációból. Pedig már elkezdõdtek a második album munkálatai...Ebben az idõszakban történt az is, hogy Holger Amerikába utazott, hogy egyik zenei kedvencével, Bobby Orlandoval dolgozzon együtt. Így aztán a new yorki szintetizátormágus és a német fiatalember készített néhány közös felvételt, amelyek közül a 'Man In Uniform' késõbb kislemezen is megjelent és figyelemre méltó sikert ért el Skandináviában és a Benelux államokban. Idõközben a boltokba került a Boytronic második albuma is (The Continental), amely a srácok véleménye szerint egyfajta zavarodottságot, tanácstalanságot is mutat. Peter és Holger újabb együttmûködésének eredménye a 'Late Night Satellite' kislemez. Ezt követõen Peter folytatta saját zenei vállalkozását (Ultrabass), amely számára két albumot is készített (Ultrabass, Planet Sys). A harmadik Boytronic kislemez, a 'Hurts' a 3. album ízelítõjeként látott napvilágot 1986-ban. Ám a 'Godspell' címre keresztelt nagylemez sohasem látta meg a napvilágot... Néhány szám viszont felkerült róla 'Lovers and other Strangers' címû Kamerata LP-re. Egy hosszú és fárasztó pereskedés után ugyanis Holger úgy döntött, hogy Kamerata néven új zenei projektet indít. Új társa ebben a vállalkozásban Ralf Martens volt, akivel már a 'Hurts' címû kislemeznél is együttmûködött. Ám a duó egy album és három kislemez elkészítése után feloszlott. Meglepõ módon ekkor ért el komoly sikert a 'Bryllyant' címû daluk, amelyet félsebességre lassítva kezdtek játszani néhány belga lemezlovas. A lassított változat pedig kitörõ diszkósiker lett a Benelux államokban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. A Boytronic történet elsõ szakasza ekkor zárult le. A Boytronic elnevezést birtokló lemezkiadó ugyanis létrehozott egy másik felállású csapatot is ezen a néven. A Hayo Panarinfo, Bela Lagonda és Mark Wade által összehozott Boytronic sem tétlenkedett: 1988-ban 'Love For Sale', majd 1992-ben 'The Heart and the Machine' címmel jelentettek meg albumot, illetve kislemezeket is 1988 és 1995 között. 'Don't Let Me Down' címû daluk viszont csak a német lista 48. helyéig tudott felkapaszkodni. 1995-ben pedig a 'Blue Velvet' c. dallal próbálkoztak, majd szépen eltûntek a porondról...Holger és Peter Sawatzki ezalatt új projektet szervezett A Feather on the Breath of God néven. Ám alighogy végeztek a demofelvételekkel, Peternél rákot diagnosztizáltak és a fiatalember rövidesen meghalt. Holger úgy döntött, hogy abbahagyja az éneklést és nem készít több felvételt sem. Úgy érezte, átok ül rajta. Egy thaiföldi kolostorba vonult el és másfél évig nem is hallatott magáról. Amikor visszatért Németországba, nem volt kedve zenével foglalkozni. Ám az idõ múlásával mégis megváltozott a hangulata, dalokat kezdett írni és azon töprengett, hogyan indíthatná újra a Boytronicot. És ekkor felhívta õt a "második kiadású" Boytronic tagja, Hayo Panarinfo, aki ugyanezzel az ötlettel állt elõ. Miután a céljuk közös volt, összeálltak és hamarosan elkezdték az 'Autotunes' munkálatait. A lemez 2002-ben meg is jelent és a Boytronic visszakerült a köztudatba. Holger közben összeállította és újra megjelentette az elsõ album anyagát 'The Working Model Reverse' címmel és újabb zenei projektet indított el Beachhead néven a lipcsei Hans Johmmal közösen. Majd elkezdõdtek egy újabb Boytronic album felvételei.


CAPPELLA

A 80-as években kezdődött az olasz stúdióformáció története. A háttérben Gianfranco Bortolotti (1.kép) hangmérnök állt, aki maga is előszeretettel látogatta a diszkókat. A Cappella indulásáról így nyilatkozott: "Mindig olyan számokat akartam készíteni, amilyeneket korábban magamnak játszottam és amelyekre táncoltam. Olyanokat, mint Bobby O vagy Divine." Nos, Bortolotti saját produkciójában olyan elemeket vett át, mint a soul-os vokálok, a Hi-NRG hangzás és a különböző scratch-ek. A Media Records égisze alatt ténykedő Bortolotti olyan munkatársakkal kezdett dolgozni, mint Michele Persona vagy Mauro Picotto. "Egy zenei frázisból vagy egy kis vokálmelódiából készült sample (hangminta) ötlete Olaszországban vetődött fel először. Elhatároztam, hogy Cappella név alatt megjelentetek egy lemezt és megnézem, mi történik." - nyilatkozta az első kislemezről. Nos, a Helyom Halib betört az európai klubokba, de 1989-ben már a brit lista 11. helyéig kapaszkodott. A Cappella énekese ekkoriban Ettore Foresti volt. A House Energy Revenge c. harmadik single az Egyesült Királyság listájának csak a 73. helyéig tudott menetelni. Az ezt követő két újabb próbálkozás (Get Out Of My Case, Everybody Listen To It) nem sok vizet zavart az európai lemezpiacon, viszont az 1991-es Everybody ismét a brit listákra juttatta Bortolotti zenei vállalkozását. 1992-ben a Take Me Away c. számhoz Loleatta Holloway Love Sensation c. számának hangmintáit használták fel. A később bevett gyakorlattá vált "zenei motívum-lopás" igen kifizetődőnek bizonyult, hiszen a single az Egyesült Királyságban a Top 30-ba került. A valódi sikergyártás ekkor vette kezdetét, hiszen 1993-ban a U Got 2 Know c. kislemez Nagy-Britanniában, Németországban és Hollandiában is szépen fogyott. A biztató visszajelzések hatására döntött úgy Bortolotti, hogy a Cappella legyen valódi arcokhoz köthető formáció és leszerződtette a londoni rappert, Rodney Bishopot és az ugyancsak szigetországi táncosnőt, Kelly Overettet (2.kép). Kelly-t ugyan hivatalosan énekesnőként is futtatták, de ennek semmi alapja sem volt. A korábban az SL2 nevű hardcore rave formáció táncosaként ténykedő leányzó egyszerűen tátikázott a klippeken és a fellépéseken. Az új, kibővült Cappella neve alatt kijött U Got 2 Let The Music hatalmasat durrant: az Alphaville egyik legismertebb felvételének (Sounds Like A Melody) zenei hangmintáját "kölcsönző" szám az Egyesült Kireályságban egészen a második helyig kapaszkodott. Németországban ez lett a legnagyobb példányban eladott Cappella korong 1993-ban, de Magyarországon is ezzel a számmal futott be Bortolotti italo-house formációja. A hasonló zenei klisékből építkező Move On Baby szintén komolyan tarolt, hiszen Hollandiában még listavezető is tudott lenni. A U Got 2 Know című második Cappella album pedig megmutatta, hogy jó marketinggel és időzítéssel még egy európai dance csapat is be tud törni a brit LP-piacra. A U & Me ésa Move It Up/Big Beat kislemezek tovább hízlalták a zenei vállalkozás bankszámláit. 1995-ben a Don't Be Proud és a Tell Me The Way c. korongokkal folytatódott a sikerszéria, majd 1996-tól kezdve a Cappella is elindult lefelé azon a bizonyos lejtőn. A komoly problémák akkor kezdődtek, amikor az 1996-os I Need Your Love c. kislemez már elkerülte a brit és a német listát. Nem járt jobban a Turn It Up And Down single sem és a War In Heaven c. album is egyértelmű bukásnak bizonyult a piacon. Igaz, ekkor már Kelly Overett sem volt a csapat tagja, miután Bortolottiék a U Got 2 Know album kifutása után kirúgták... (Kelly kiadott egy dalt Follow Your Heart címmel, de az megbukott.) 1997-ben a Be My Baby c. single tudott a sazigetországi lista alsóbb régiójába kerülni, majd a Cappella iránt megszűnt az érdeklődés a legjelentősebb európai zenepiacokon. A 2002-es U Got 2 Know 2002 c. single éppen csak az első százba tudott bekerülni az Egyesült Királyságban, de a 2004-es Angel már oda sem. Sem az 1998-as Cappella, sem a 2005-ös Best Of válogatás nem keltette fel a lemezvásárlók érdeklődését a legjelentősebb piacokon.

Albumok

Helyom Halib (1989)
U Got 2 Know (1994)
War In Heaven (1996)
Cappella (1998)
Best Of (2005)